Bűneim bocsánata - életképek - Szóval Aranka,Lélek Sándorné, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Bűneim bocsánata - életképek

2014-08-25 14:40:31, hétfő


	Valamikor régen több mint hatvan éve velem esett meg a szégyenletes eset. Elsős voltam. Az osztályban volt egy nagyon szegény kislány, akivel az első találkozásunkkor összebarátkoztunk. Jól megértettük egymást sokat beszélgettünk iskolába és hazafelé menet. Akkoriban az úton csatlakoztunk egymáshoz, mire oda értünk kisebb csoportot alkottunk. Fiatal tanító nénit kaptunk. Csodáltuk szép haját, jó alakját és divatos ruháit. Egyszer kilestük a férjét és megállapítottunk egyáltalán nem való hozzá, mert csúnyának találtuk. Persze ennek nem adtunk hangot, hiszen szerettük a tanító nénit és vigyáztunk nehogy megbántsuk. Valaki az osztályban költött egy kis dalocskát, ami így szólt ,,tanító néni gyönyörű szép, virágok nyílnak, amerre lép. Fekete göndör dús haja, olyan, mint egy hajas baba". Egyik nap elénekeltük neki, amikor az osztályba lépett. Nagyon meghatódott, mosolygott, köszönte, hogy milyen kedvesek vagyunk, de megjegyezte egy kicsit eltúlozzuk a dolgot. Azt hiszem ő is szeretett bennünket. Már az első osztály vége felé jártunk, közeledett a pedagógus nap. Nem messze tőlünk lakott egy kertész, akinek gyönyörű rózsakertje volt. Szüleim virágot tőle vásároltak. Édesanyám a jeles napra rendelt nála egy rózsacsokrot, amiért be kellett volna mennem az iskolába menet. De, közbe jött egy kis gikszer, így a virágcsokor ott maradt. Említettem a kis barátnőmnek, hogy az ünnepre milyen virággal készülök. Ők nagyon szegények voltak, nem volt pénzük virágra. Aranka elmondta, hogy visz ő is virágot, de előbb el kell menni érte a temetőbe, már ki is nézte magának, olyan nagyon szép. Ha van kedvem nézzem meg. Nem volt ellenemre a dolog vele mentem. Két temető közelében laktunk, sokszor vitt oda bennünket a kíváncsiság, de erről nem beszéltünk senkinek. Van még két történetem, ezekről a kiruccanásokról, talán később azt is elmesélem. Szóval Aranka egy friss sírról elvette a kiválasztott virágot, a celofánnal becsomagolt csokrot. Éppen az mellett volt egy csodálatos szép nagy fehér rózsacsokor, fénylő fehér szalaggal, arany rojttal és szép díszített betűkkel. Úgy döntöttem én meg azt adom a tanító néninek, a pénzt, meg a kis barátnőmnek adtam, tegye a titkos dobozába, amiben gyűjtötte régóta a filléreket és vegyen majd rajta Pajtás töltőtollat magának, mire másodikba megyünk. Többször adtam neki a bocskorszíjra kapott pénzemből, hogy teljen a doboz. Az ötletet tett követte. Virágainkkal megpakolva, kislisszoltunk a sírhoz közeli hátsó kapun. Az úton senki nem kérdezte meg tőlünk, hova megyünk a nagy csokrokkal. Az osztályba érve mi is beálltunk a sorba, köszönteni a tanító nénit. Mindenki kapott puszit, csak én nem, pedig az én csokrom volt a legnagyobb és legszebb. Este az udvaron játszottam, mikor látogatóba érkezett hozzánk a tanító néni, kezében csomagolópapírba elrejtve a keréknyi nagyságú csokorral. Éreztem, nagy a baj. Volt az udvaron egy óriás eperfánk, felmásztam rá. Anyám többször szólítgatott, de mint egy beteg veréb gubbasztottam az ágak között meg sem mukkantam csak pityeregtem, mint egy árva madár. Amint a tanító néni elment, édesanyám keresni kezdett. Sötétedett, féltem és fáztam végül leszóltam. Édesanyám remegő hangon könyörgött, ,,gyere le kislányom, nem bántalak". Na, erre még jobban megijedtem, de mégis lemásztam. Hanem amint földet ért a lábam, akkora pofont kaptam, hogy ma is megemlegetem. A fülembe cseng ma is édesanyám síró hangja, - mikor a történet eszembe jut-, ahogyan azt kiáltotta: ,,...nesze, neked, szeretettel utolsó utadra"... Ez volt a szalagra írva, amit a tanító néni visszahozott. Nem olvastuk el, mit üzentek a díszes betűkkel a távozónak... Lehet, nem is tudtuk volna, a cirádás betűket nem tanultuk. Vacsora után sokáig ültünk az asztalnál megbeszéltük az esetet. Elmondták a szüleim, mekkora nagy az én bűnöm. Kegyeletet sértettem, elloptam a virágot a sírról, ráadásul még hazudtam is, amikor édesanyám megkérdezte, milyen volt a kertész néni rózsája. Azt feleltem nagyon szép volt és örült a tanító néni, meg is puszilt érte. Ami mindennél jobban fájt az édesapám nem szólt mellettem egy szót sem, pedig ő mindig, mindenben a védelmemre kelt. Ez volt az első igazi pofon az életemben. Sokáig sírtam, azon az estén nem vigasztalt senki. Másnap nem mentem iskolába, édesanyám elment a kertészhez az ott maradt virágért és a pincéből felhozta a sírcsokrot, úgy indultunk el együtt a temetőbe. De, nem ám a sírhoz mentünk, hanem a temető csősz házához, ahol el kellett mesélnem, honnan loptam el a virágot és azt is, most bocsánatot szeretnék kérni a sírban fekvő lévőtől, mert nagy bűnt követtem el ellene. Ráadásul meg kellett kérnem a csősz bácsit, kísérjen el bennünket, hogy a lopott csokrot visszategyem. Anyám is letette a kertész rózsáját. Rettentően szégyelltem magam ez sokkal jobban fájt a pofonnál. Talán ez az eset is hozzájárult, hogy ritkultak a titkos temetői látogatásaink. Már csak egy temetői bűnöm maradt, ami talán morbidabb véget ért. No, de még evvel nem ért véget a történet. Abban az évben jártam hittanra, kevesen voltunk, összesen hatan és papnak is el kellett mondanom. A pap bácsi egész délután az én bűnömről beszélt, arról, hogy miután meggyónom a bűneimet Isten megbocsát, mert tudja, hogy soha többet nem követek el hasonlót. Igaza volt, nem vált belőlem bűnismétlő, de soha többé nem mondhattam el, hogy nem hazudtam és nem loptam, az én szótáramból már csak így hangozhat el a mondat: nem szoktam hazudni és lopni. Mekkora a különbség azt csak én érzem igazán, pedig tudom, mindenki megbocsátott csak én nem tudtam magamnak. Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Címkék: megállapítottunk, csomagolópapírba, találkozásunkkor, kiruccanásokról, kislisszoltunk, csatlakoztunk, bocskorszíjra, beszélgettünk, gubbasztottam, látogatásaink, megbeszéltük, kiválasztott, virágainkkal, rózsacsokrot, megemlegetem, szólítgatott, visszahozott, megbocsátott, visszategyem, szégyenletes, meghatódott, rózsakertje, megkérdezte, virágcsokor, szeretettel, rózsacsokor, becsomagolt, elénekeltük, megjegyezte, pityeregtem, kíváncsiság, szótáramból, szégyelltem, barátnőmnek, hozzájárult, töltőtollat, szégyenletes eset, osztályban volt, nagyon szegény, első találkozásunkkor, úton csatlakoztunk, tanító nénit, osztályban költött, hajas baba”, osztályba lépett, kicsit eltúlozzuk, első osztály, jeles napra, iskolába menet, ünnepre milyen, dolog vele, friss sírról, Szóval Aranka, Lélek Sándorné,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]